malackaraj

Ismerik azt az érzést, mikor péntek este elfordítják a kulcsot a zárban, majd hatalmas nyögéssel belépnek, lerúgják a cipőt a lábukról, sarokba hajítják a ridikült és kabátban lerogynak az első székre? Zsán, egy viszkit szódával, és eressze meg a fürdővizet is, kérem, ó, rozé kacsamell a vacsora? Bírnám. Ilyenkor szoktak olyan dolgok történni, amiket a nyugdíjas portások úgy írnak be az eseménynaplóba: Ma este esemény történt.

Feltápászkodok és töltök egy kávét. Bevágom a mikró ajtaját, majd érdeklődéssel figyelem a mini-atomháborút. Látványnak nem rossz, a szag annál inkább.

-Szia, aha, már itthon. Vásárolsz? Akkor hozz egy új mikrót is légyszi, hehe. Úgy tűnik, ez leégett, vagy ilyesmi.

Rövid gyász. A mikró 11 éves volt, ahogy a mama mondaná, kiszógáta az idejit. Kár, hogy sosem derül ki, a kávé melegítésén mit tudott még. Gelka, persze, a nők szerint meg nem a méret a lényeg. Szóval kell egy új mikró. Kell, mert a Zoli azt mondta. De akkor nekem is kell, és itt kezd bonyolulttá válni, mert igen, vannak igényeim:

• Gorenje mániás vagyok. Ha valami nem Gorenje, magyarázzák el részletesen, miért jobb az, mint a Gorenje. Ha valamit a Gorenje nem gyárt, tudni akarom, miért nem gyártja. Mert annak oka van. Képes vagyok ipari kémkedésre is.
• Szabadon álló legyen, nem tudom hova beépíteni. Tudnám, csak ahhoz kéne egy új konyha. Tornácos, fehérre meszelt vályogházzal, szőlőlugassal, kerekes kúttal, köcsögfával.
• Férjen bele legalább egy kávésbögre ill.egy darab tányér.
• Ne legyen rajta műanyag tartozék, mert akárhogy nyalom, egy idő után húgysárga lesz, én meg ettől ideges, és az senkinek sem jó.
• Ne legyen szürke, az úgy néz ki, mint az a laboratóriumi készülék, amiben a vírusokat tenyésztik meg a kémcsöveket pörgetik.
• Ne legyen narancs/pink/kivizöld, nem vagyok sem magyaryuppie, sem ízlésficamos. - Ne nézzen ki úgy, mint egy plazmatévé, nem az MSZP pártszékházban vagyunk a választások éjszakáján, hanem a konyhában.
• Ne legyen rajta túl sok gomb, attól hülyének érzem magam, és frusztrált leszek.
• Ne legyen túl mély, most beszéltem meg az asztalossal az átalakításokat, olyan jámbor embernek tűnik.
• Ne gombot kelljen nyomkodni, hogy kinyíljon az ajtaja, igényem van a fogantyúra, a ráncigálásra, nyitogatásra.
• Ne beszéljen. Itthon sem tűröm a konkurenciát.
• Nem kell, hogy grillezzen. Jobbak vagyunk bármelyik mikrónál.
• Típusa ne szerepeljen a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által kiadott, hatályos „betiltott háztartási készülékek” listáján.
• Ne kerüljön egy penthouse árába. Nem az újságra gondolok. (Erőteljes nyomásra szerepeltetnem kell a „legyen digitális kijelzős” tételt is. Ez nem az én igényem. Többet nem mondhatok…)

Van mikrójuk? Mire használják?

A busa a halak margarinja. A csodás hasonlat nem tőlem, ekkerjoztól származik, de ennél frappánsabban nem tudom összefoglalni. Minden szempontból megegyezik a margarinnal. Olcsó, tájidegen, kulináris élvezet előállítására kevéssé alkalmas és imádja a magyar.

Nem is tudom már, hogyan került szóba - talán Anna említette -, hogy ad egy olyan receptet, amitől a család elájul. Eredetileg képviselőfánkról volt szó. Olyan szakszavakat dobált nekem, mint égetett tészta, meg szalagos, azt sem tudtam miről beszél. Aztán amikor átküldte a receptet, kiderült, hogy nem nagy durranás, és láttam már cukrászdában képviselőfánkot, nagyjából van fogalmam mekkora macera lehet legyártani. De amikor a recept végén – mert már előre végigolvasom ám – megláttam, hogy ehhez is angolkrém szükséges, elment a kedvem.

Hódmezővásárhely, na ne már, simán laknak kétszázezren.
Hódmezővásárhelyen? Ha ötvenezren, az már jó.
Fogadjunk, aki veszít, iszik még egy Branca Mentát.
Rendben.

A grillezésben a tél ugyan egy erős hátráltató tényező, de a mai konyhagép gyártók, szinte bármiről meg tudják győzni az embert. A szobai grillsütő sokkal haszontalanabb, mint fémszappan, a szarvasgomba szeletelő, vagy a tojásszétválasztó. Meggyőződésem, hogy szobai grillt magától csak az vesz, aki vendégségben olyan jópofának találja. De még azok közül is kevesen.

Mindenki ismeri azt a reménytelen törekvést, hogy pont olyanra akarom megfőzni, mint a mamáé. Ez a folyamat évtizedekig húzódhat, mert a hülyéje, mint én is, olyankor kezd kutatni, amikor már nincs kit kérdezni. Így elindul a kisérletezés és minden tányér felett csak várom a sikert jelző, felismerő csengőt a fejemben, de nem jön a csengő, ahogy ott sem csörög telefon.

Japán morzsa? Vizitorma? Mi lesz még itt?

Nem rántok ki szinte semmit. Nem tudom úgy elkészíteni, rengeteg meló, mosogatás, fölösleges szénhidrát, repül a liszt, fröcsköl az olaj, az ennél sokkal élvezetesebb kalóriabeviteleket jobban szeretem.

De a pontyot imádom rántva. Ez nem volt mindig így.

 A haltöpörtyű még halevő családokban is ritkaság, horgászok és elszánt rajongók csemegéje. Pedig a halban más országokban nagyra becsült zsíros lehetőség, nálunk, itt jelentkezik a legtöményebben.

"Ahogy a platóra dobáltuk a bárányokat, akadt közöttük egy racka is. Szőrpamacs, alatta pálcika lábak, ugyanakkorának tűnt, mint a többi. Ugyanazzal a lendülettel emeltem meg, mint a feketefejű német bárányokat, de ez a szegény kis szalmahasú jószág nagyot repült, alig volt valami a bunda alatt.

Még karácsony előtt tettem egy kisérletet az adventi gyümölcskenyérrel. Adventi, talán mert akkor szokták készíteni, a hozzávalókban nincs semmi téli, ünnepi, vagy egyéb dolog ami a nevére utalna, de nagy sikert aratott a családban. Aztán megcsináltam még egyszer szilveszterkor, kis módosítással. Első alkalommal diákcsemegéből kiválogatott, óriás mazsolákat és kandirozott gyümölcsöket raktam  bele, másodszorra már vásároltam kandírozott narancs és citrom héjjakat, és rendes mazsolát használtam. Harmadszorra még tovább léptem.

Az elsárkányosodáshoz vezető út croissantoktól díszes, legyenek óvatosak.

A gyomrán keresztül vezető út, a kurvából születő legjobb feleség, és tucatnyi, hasonló, néha egymásnak ellentmondó, de mindenképpen kötelező érvényű népi és nőimagazinos bölcsességgel fárasztanak minket már az oviban. A szerencsésebbek szűgyig gázolnak a melóban is, a mindenben megfelelés pedig a szopóbódéhoz, nem a szívéhez vezet.

A nevet nem én találtam ki, hanem Bazsó Gábor. Jó név, szeretem. Van, aki nem szereti, mert a végeredmény száraz és ehetetlen. Mert elrontja, azért.

A kedvenc italom, rögtön a vörösbor és a törköly után. Mindent szeretek, ami vele kapcsolatos. A történetét, mert azokra az időkre emlékeztet, mikor megpezsdült az élet, az országot naiv hit, lelkesedés járta át, hitetlenkedve, de mosolyogva néztük a retkes buszmegállókra ragasztott táváris konyec! plakátokat, és büszke voltam, hogy apám generációja rábólintott a rendszerváltásra, holott az okosabbja már akkor tisztában volt vele, ők szívják meg legjobban.

A gabonatejek literje 5-600 forint. Házilag 50-60, allergiások, divatmajmok, szörpivók gyertek!

Ó churros, mered a jetlagtől kótyagos pasi a képernyőre. Látom a mocskos konyhát, a kimoshatatlan lábost, a szétszóródó kristálycukrot, az égett olajtól bűzlő lakást, a kifröccsenő olaj égette kezem, a megduplázott futásmennyiséget, de nincs mit tenni. Szeretnél? Igen.

Az olasz konyha könnyű, a borjúhús még könnyebb, de ez itt mégis a világ egyik legzsírosabb fogása.

Kemény fába vágtam a fejszém, és a végén a közönség is kemény tésztába vájta a fogait.

Tél van, málnára még gondolni se érdemes. Pont két hónapja fogyott el a málnaszörp, amit a nyáron főztünk be. A hiánya már kínzó, hiába próbáltam eddig kétféle, a boltban kapható szörppel is helyettesíteni, sikertelenül. A bolti sokkal málna színűbb, málna illatúbb, de valamiért almalevet és bodzát is hordoz. Ez a legfontosabb, most kell szar, bolti szörpöket inni, hogy legyen üveg nyárra. Aki esetleg kedvet kap, igya, essen túl rajta.

Egyik kedvenc blogomnak, a kretén.hu-nak, a Malackaraj a kedvenc gasztroblogja. Öleljük át egymást! Sziasztok!

Nem bírom a vágott virágot. A Merci bonbont se. A Mercit igen, de azt csak aranyásók kapnak, én legfeljebb magamnak kaparhatom ki. (az nem olyan Merci)

Most megtudjuk, mikortól számít romlottnak a legbüdösebb hazai sajt, a pálpusztai. Kivételes pillanat, ez az első, leközölt olvasói levél a Malackarajon.

Mi ez, fenőkő? Mit gondolsz? Füstölthússzagú kaszakő, nem tudom, mondd meg, mire való ez? Dasiii, árulja el a Lajos, majd egy óvatlan pillanatban megfaszozott engem, majd a Dávidot is az inox pult mögött.

Fotó: The PIG/Lukács Dávid

Amiben kávé, cukor, mézédes datolya és kardamom van, az csak egyvalamire lehet jó. Red Bullt gyalázni.

Mmmm, úristen, ez, én kész vagyok, ez még, én még ilyen finomat nem ettem! kapkosott levegő után Vanda, pedig elsőre igencsak ferde szemmel nézte a balzsamecetes öntetet a mandulatortájához, holmi rózsalekvárokat emlegetett, sőt, bármilyen lekvárral beérte volna.